Adv. 3. A

ADVENT 3. vasárnap 2004. – A – év

A   k ö z ö s s é g e t   létesítő Eucharisztia.

Tres faciunt collegium = Hárman már testületet alkotnak – tartották a római jogászok az Úr Jézus korában. Nos, Emmauszban hárman ülték körül az asztalt, amikor az Úr megtörte a kenyeret: Őmaga s a két tanítvány. Ez folytatódik minden eucharisztikus lakomában: Jézus oltára körül összejön az Egyház kisebb-nagyobb közössége.

• A két emmauszi szeretettel hívta s látta vendégül az “Útitársat”. Szeretet vagy számítás, emberi tekintet indít engem a rokoni vagy baráti, ismerősi meghívásokra?
• A vasárnapi szent misére szólító hívásnak is csak emberi tekintetekből engedelmeskedem?
• Hogyan szítom fel a hitemet és szeretetemet a szent misére készülve, azon részt véve és hálát adva Isten és a hittestvéreim iránt?

Homília

Ismét Keresztelő szent Jánosról hallottunk az evangéliumban. Lk 3,19-20-001 tudjuk, hogy “Heródes, a negyedes fejedelem, akit” Keresztelő János “megrótt Heródiásért, testvérének feleségéért, és minden gonoszságáért, amelyet… cselekedett, mindezeket még azzal is tetézte, hogy Jánost BÖRTÖNBE ZÁRATTA”. Ám tanítványai nem tágítottak tőle, felkeresték ott is. Bizonyára tőlük “hallott Krisztus tetteiről”, és elküldve őket hozzá “megkérdezte tőle: ,Te vagy-e az ELJÖVENDŐ, vagy mást VÁRJUNK?'” Nem azt kérdezi, mást várjak, hanem többes számban: v á r j u n k . A börtön vastag falai sem szüntették meg KÖZÖSSÉGÉT a saját tanítványaival.

Mennyivel inkább ez a kapcsolat jellemző az Úr Jézus Krisztus-ra és tanítványaira. Amikor a nagycsütörtöki bárányvacsora után együtt mennek az Olajfák hegyére, a szőlőtőről s a szőlővesszőkről szóló példabeszéddel magyarázza nekik, hogy mennyire ÉLŐ A KAPCSOLAT közte és közöttük. Aztán felszólítja őket: “Maradjatok BENNEM és ÉN TIBENNETEK”. (Jn 15,4.) Az apostoli levél ezt alkalmazza az Oltáriszentségre: “Az Eucharisztiát MAGUNKHOZ VENNI azt jelenti, hogy MÉLYSÉGES KÖZÖSSÉGRE LÉPÜNK JÉZUSSAL” (19.p.). “Ha az Eucharisztia az egyházi egység forrása, annak legnagyobb megnyilvánulása is. … Ezért az Egyház határozza meg az Eucharisztia-ban való teljes érvényű RÉSZVÉTEL FÖLTÉTELEIT” (21.p.).

Melyek ezek? Nyilvánvaló, hogy aki meg sincs keresztelve, nem vehet részt “teljes érvényű”, még kevésbé g y ü m ö 1 c s ö z ő m ó d o n a szentmiseáldozatban, vagyis NEM JÁRULHAT a szent ÁLDOZÁSHOZ. Aki nem tagja valamely horgászegyletnek, az nem halászhat az egylet tavában. A krisztusi közösségnek, az Egyháznak a keresztség avat valakit tagjává. Továbbá “HIT NÉLKÜL lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy Ő VAN, és MEGJUTALMAZZA az őt keresőket” (Zsid 11,6). E téren nektek is feladatotok lehet. Misével történő házasságkötések és temetések alkalmával előfordul, hogy a rokonok vagy ismerősök közül valaki nem hívő, de szégyellne a padban maradni, amikor a többiek áldozni mennek. Jó előre mondjátok meg az illetőnek, hogy A HITVALLÁS EGÉSZÉNEK MEGGYŐZŐDÉSES ELFOGADÁSA feltétele a szent áldozásnak!

A másik, nyugat-európai hatás miatt előfordulható korlátozás: Aki még a HÚSVÉTI GYÓNÁST is elmulasztja, ami pedig s ú l y o s b ű n erkölcsi felelőssége mellett KÖTELEZŐ, SZENTSÉGTÖRŐEN áldozik. Ilyenekre is vonatkozik, amit egyik paptestvérem viccesen így jellemzett: “Bekapja a szent ostyát, mint kacsa a gombócot”. Ide tartozik azok helyzete, akik CSUPÁN POLGÁRI vagy ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN ÉLNEK egyházi házasság nélkül.”A különféle korlátozások avégett léteznek – fejti ki JánosPál pápa -, hogy egyre inkább tudatára ébredjünk, milyen KÖVETELMÉNYEKET KÍVÁN tőlünk az a KÖZÖSSÉG, AMIRE JÉUS HÍV MINKET’ (21.p.).

Mindezt ma, amikor Keresztelő szent János börtönbe zárásáról hallottunk, aki hazája fejedelmének is megmondta a hit s a tízparancsolat szerint, hogy “NEM SZABAD a testvéred feleségét elvenned” (Mk 6,18).

Amen.