Adv. 2. A

ADVENT 2. vasárnap 2004. – A – év

“Maradj velünk, Uram” -II. rész

Egy hete csak röviden utaltam a szent beszéd végén a boldogságos Szűzanya eucharisztikus reményére. Az ő Krisztus-szemléletére két hét múlva és Karácsony ünnepén lesz alkalmam visszatérni. Ma az Úr Jézus előfutárának, Keresztelő szent Jánosnak igehirdetését halljuk az evangéliumban: “Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa”. Tudni illik Isten országa, csak a zsidók aggályosan kerülték Isten nevének a kiejtését, ezért a “mennyek” vagy “egek” szót használták helyette.

• Nem használom viszont könnyelműen vagy méregből az Isten, Krisztus, Mária neveket?
• A hét szentségezés nem lett-e bűnös szokásom?
• A szakramentumozás is bűn, mert az Oltár szentségére, az Eucharisztiára vonatkozik…

Homília

Az a János, aki Júdea pusztájában fellépett és hirdette a megtérést, Zakariás zsidó papnak és Erzsébetnek, Szűz Mária idős rokonának volt a fia. Szüleitől bizonyosan hallott Jézus személyének a titkáról, mindarról, amit fogamzásáról és születéséről szent József és a boldogságos Szűzanya bizalmas rokoni körben elmondott. Ezért hirdethette biztos meggyőződéssel, hogy “elközelgett” Isten uralma, és épp ezért kell mindenkinek megtérnie, vagyis tudatosan megváltoztatnia addigi gondolkodását, érzelmi s akaratvilágát. Majd névtelenül ugyan, de rámutat arra a személyre”,aki utánajön” és “ERŐSEBB NÁLA”, mert képes a SZENTLÉLEKBE és TŰZBE MERÍTENI az embereket.

Ez nem helyben s időben távoli történet! Jézusban “az Ige testté lett”, azaz a FIÚ-ISTEN EMBERRÉ vált, eggyé közülünk. Ezzel egyetlen emberben már megvalósult Isten tökéletes országa vagyis uralma. Ez a Szentlélek erejéből történt mind Szűz Mária méhében, mind Jézus megkeresztelkedésénél a Jordánban. Azóta pedig századokon át folytatódik a keresztség szentségében, de akárcsak az emmauszi asztalon, OLTÁRAINKON a szent misében. Mielőtt a miséző pap in persona Christi = Jézus személyében átváltoztatja az ostyakenyeret az Ő testévé s a bort a vérévé, így imádkozik: “Kérve kérünk.. Istenünk, a Szentlélek ÁLTAL szenteld meg áldozati adományunkat, hogy TESTE ÉS VÉRE LEGYEN FIADNAK, a mi Urunk Jézus Krisztusnak.”

Itt rámutat a Szentatya, hogy “az emmauszi tanítványok kérésére, hogy ,velük’ maradjon, Jézus sokkal NAGYOBB AJÁNDÉKKAL válaszol: Az Eucharisztia Szentsége révén alkalmat talált rá, hogy ,BENNÜK’ MARADJON”. (19.p.) – Ma is így van: “Ez a különleges bensőség…, ami az Úrral való eucharisztikus ,KÖZÖSSÉGBEN’ valósul meg, sem helyesen meg nem érthető, sem teljesen nem élhető az egyházi közösségen kívül” (20.p.) Ebben az értelemben “az EGYHÁZ az EUCHARISZTIÁBÓL ÉL” (2003 nagycsüt.-i körlevél), és azért erős minden üldözés és belső gyöngeség ellenére, mert Krisztus TITOKZATOS TESTE. Ő pedig “a Szentlélek kiárasztásával GONDOSKODIK ENNEK AZ EGYSÉGNEK MEGALKOTÁSÁRÓL és ELŐSEGÍTÉSÉRŐL” (uo.). Arra nézve, hogy mennyire hat ez irányban az Eucharisztia, idézi szentPál apostolt: “Egy kenyér, EGY TEST VAGYUNK SOKAN, hiszen mindnyájan EGY KENYÉRBŐL RÉSZESÜLÜNK (1 Kor 10,17).”

Így teljesült az Úr Jézuson Izajás ma felolvasott jövendölése, de így érvényesül az az Egyház tagjain is, különösen azokon, akik a bérmálásban a Szentlélek erősítő ajándékait kapták. Ám ezek az ajándékok “Jézus akarata szerint” arra valók, “hogy egyetértés legyen” a tagok között. Itt a szent mise ünneplésében, “hogy EGY LÉLEKKEL ÉS EGY SZÁJJAL DICSŐÍTSÜK” Jézus Krisztust és általa és benne az Ő Atyját és a mi Atyánkat. Életünk minden más területén pedig az ima s a beszéd, az ima és a cselekvés összhangjában, egységében.

Ámen.