Adv. 4. A

ADVENT 4. vasárnap 2004. – A – év

Szűz Máriában, az Egyházban és az EUCHARISZTIÁBAN “VELÜNK AZ ISTEN”.

Közel már Jézus születésének ünnepe, a Karácsony. Észrevettük ezt abból is, hogy a mai evangélium születésének a történetét tárja fel nekünk. Feltárja, mert nem volt az szokványos emberi születés. Mint már a fogamzása sem a természetes emberi módon történt, hanem a Szentlélek erejéből, tehát természetfeletti módon.

• Hiszem ezt az isteni leszállást Szűz Mária méhébe?
• A szent misében itt és most ismét a Szentlélek erejéből jut az Eucharisztiába Jézus Krisztus. Szívből imádom őt itt?
• Ez az “újra testesülés” az Egyház közösségében történik mind itt, helyben, mind világszerte. Elfogadom ezt a saját javamra s közösségünk: tagjai javára?

Homília

Máté evangéliumáról az egyik kommentár azt írja, “hogy teológiája”, hittana “nem tagadja meg zsidó gyökereit” Látható ez mindjárt az első fejezetében, amiben Jézus Krisztus nemzetségtáblája után a ma hallott születéstörténetet közli. Mennyire fontosnak tartja, hogy a végén összefoglalóan megjegyezze: “Mindez pedig AZÉRT történt, hogy BETELJESEDJÉK az Úr szava, amit” az ószövetségi “próféta által mondott: ,Íme, a szűz fogan és fiút szül, és a nevét EMMÁNUELNEK fogják hívni’. Ez azt jelenti: VELÜNK AZ ISTEN.”

A két emmauszi tanítvány egyelőre arról győződött meg az otthonukban történt kenyértörés során, hogy Jézus Krisztus, akit keresztre feszítettek, lezárt és pecsételt sírba helyeztek, FELTÁMADT és

VELÜK VAN. Ez akkora élményük volt, hogy “,még abban az órában útra keltek’, mert KÖZÖLNI akarták, amit láttak és hallottak. Aki valóban tapasztalathoz jutott a Feltámadottról, és táplálkozik a testével és vérével, nem képes magában tartani a MEGÉLT ÖRÖMET.” Az útjuk célja Jeruzsálem volt, “ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a velük levőket. Azok ELMONDTÁK” a saját élményüket és Jézus megjelenését Simon-Péternek. “Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és azt, hogy hogyan ISMERTÉK FEL ÖT A KENYÉRTÖRÉSKOR”. Lám, a Krisztusi közösség belső öröme és tagjainak őszinte KAPCSOLATA A HIT ÖRÖMÉBEN!

A szentatya mást is lát ebben: “A Krisztussal való találkozás, ami az Eucharisztiával való bizalmas kapcsolatban állandóan ELMÉLYÜL, fölébreszti az Egyházban és minden keresztényben azt a sürgető vágyat, hogy TANÚSÁGOT TEGYEN és EVANGELIZÁLJON” (24.p.). E 2 kifejezés már szent Pál egyik levelében előfordul: “Amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, AZ ÚR HALÁLÁT HIRDETITEK, AMÍG EL NEM JÖN” (1 Kor 11,26). Itt a tanúságtétel, s egyben az EU-ANGÉLION = JÓ HÍRADÁS. Hiszen minden szent misében az Úr halálát hirdetjük és hittel valljuk feltámadását, amíg el nem jön! Ám ennek szívből kell jönnie. Annak a szívéből jön, aki már otthon készült a szent misére elolvasva annak szentírási részeit, könyörgéseit a nagy hálaadó imát akár vasárnapi misekönyvéből, akár az Adoremus /= Imádjuk / havi misefüzetből. Az hét közben sem fogja szégyellni, hogy tanúságot tegyen róla, milyen csendes örömöt vagy bátorítást jelentett a vasárnapi SZENTMISE és SZENTÁLDOZÁS.

“Krisztus Teste” – hallja az áldozó személyesen mielőtt magához veszi az Eucharisztiában Jézust. AMEN-t mond rá. “Jézus-ban, az Ö odaadásában, feltétlen ,IGEN’ -jében az Atya akaratára gyökerezik az egész EMBERISÉG ,igenje’, ,hálája’, ,AMEN’ -je” -írja II. János Pál. Ne feledjük, hogy ezt az igent a boldogságos Szűzanya is kimondta, amikor az angyali üzenetet eszébe és szívébe fogadta lehetővé téve, hogy az Ige, a Fiú-Isten benne testet öltsön, majd megszülessék!

Amen.